Világújság


Vége a nyomtatott sajtónak. Legalább is közeleg a vég .Utolsókat rúgja -belénk és kibukik.
A kutya sem veszi és figyel rá.

A véleményfrontok megcsontosodott állásai, a napi sajtó,hírügynökségek, mind kivérzik
és alkalmazottjaik feloszlanak. Termékeik,miután hamisak szemétbe kerülnek.
Az új elektronikus véleményfront egyetlen tömböt alkot és rész elemei atomi szintről szerveződnek.

Nincs központi akarata és elvei,eszméi nem kordába tartott, ellenőrzések és tiltások hatásai alatt alakulnak ki.

Miután az internet – általánosában - szabad és vélemény független, a belőle kialakuló
ismeret felületek egy fokozódó előadási, kísérleti terep. Senki nem tudja mit hoz a jövő.
A szándékok sokfélék és ellentmondásosak.


A Világújságok tehát szárba szöknek és jellemzőik között az egyik legfontosabb
a reklám mentesség. Valljuk meg,ki a franc kíváncsi a villódzó hazug és erőszakos
forgalmazási indulatokra ? Arra az erőltettet mediális ricsajra ami,mint szennyes eső hull ránk.

Eligazodni akarunk és ismereteket,őszinte véleményeket,feltárt összefüggéseket
meghallgatni a világról és benne az emberi viszonyok sokféleségeiről. Az egyén a
közösség és a jövő távlatait,kiterjedéseit kívánnánk az értelmes előadások alapján átgondolni és önmagunk
számára felfoghatóvá tenni. Ezek elöl elvoltunk zárva. Az ismeretek többrétegű -aktív -szűrőkön át érkezett.

Ennek vége lesz. Ahogy a költő mondja: -Baros tér . Nem megy tovább !

Az ellenség és kártékony zsoldosai még itt vannak közöttünk. Ezért figyelnünk kell rá.
Nem adja fel könnyen, elveszett állásait és árt,zavart kelt, mocskolódik és támad.
Elég álságos szavaiba belehallgatni és üres szólamait megvizsgálni és máris képbe vagyunk,mert
van ellenpont és vannak más nézőpontjaink.

A Világújság tehát alulról szerveződik és egyenlőre gyűjtemények, a hazugságokkal
szembeni háborúban. Nincsenek ideológusai és diktátorai,mert öntisztító rendszer
alapján épül ki és fel. Ami hiteltelen kiesik,ami könnyűnek találtatik nem hagy nyomot maga után.


Figyeljünk tehát a Világújságokra.


Etacs Iroda

admin@corpuscuit.us

LAPNAPLEMENTE

            (Jegyzet)

 

Lapkelte akár a napkelte, a születés mágiája: rés nyílása, azaz rálátás  a világ és az élet titkára.
Újság jelentése érkezés a lét kategóriájába, helyteremtés a valóságismeretben és korai bepillantás parányi kunyhók, óriás dómok ablakán. Napsugaras életigenlés a mindennapok hétpróbás penészgombájával szemben. Szem a tisztán látásra, s érzék az értelemes akarásra. Tudat a nemzetiségre, és bátorság a hitvallásra: hiszen te vagy érzelmi világom gyönyörű napkelte; ma is úgy szeretlek, akárcsak régente! Mert az élet valóságát felidéző, jelenségeit rögzitő és ábrázoló mindenkori feladata mellé társult az életveszélyben levő személyek, közösségek mentése, mentésének módja, ahogyan testi, szellemi, erkölcsi és anyagi vonatkozásban pártfogolásba vette. Ez a sajtó, illetve újságíró elsődleges (denotativ - a jel és a jel tárgya között fennálló) és gyors viszonyulási képességében, a mindenkori helyzet tiszta, világos felismerésében  és az igazi összefüggés feltárásában rejlik. A kisebbségi létben író, illetve szerkesztő, tény- és önközlő nyelvi eszköztárával a „dermedéspontig” juthat,  - különben veszélyezteti mind az üzenet, mind a korlátozott szabadság további létét - mely a nyelv és stílus szoros összefüggését igazolja; viszonyuk nem más, mint az eszközök és felhasználásuk sajátos integrációja. Azért sajátos, mert a szótárakban rendelkezésükre álló szókészlet nem volt elegendő a húszadik századi azonos lelki, érzelmi többlet közlésére. Nagyszerű emberek (szándékosan nem írtam férfiakat!), akik szavainkat jellemző kettős (sőt több) tulajdonsággal szótári, fogalmi kognitiv vagy denotativ jelentés (denotáció=megjelölés) mellett a szövegstruktúrán keresztűl érvényesítették a konnotativ (konnotáció=együttjelölés) értelmét is. A félreértések elkerülése érdekében idézzük a szakdefiniciót, miszerint „stilisztikai értelemben a denotáció-konnotáció különbségtevésben a denotáció a tartalom azon részét fedi, mely egy az egyben a referenciájának, a konnotációt pedig azonosíthatjuk, ami megmarad a tartalomból, ha a denotációt kivontuk belőle. Vagyis a konnotáció és a denotáció különböző típusú tartalmak.”
                  Újdonsült ötletem abból adódik, hogy ráérezve a mai sajtó teremtő világára, amely nemcsak a közölt, de elhallgatott, illetve agyonhallgatott megnyilvánulásból is adódik, hogy a nyugtalanító a sajtóbotrányba full, a gúnyosan halandzsázó pedig független marad.
Csak független ne lenne a sajtó. Mert sem a hangutánzó, sem a hangulatfestő divatos „csináltmondvaiság” nem pótolja az értelmet. Az önmagába  visszagördülő, félénk, halk szavú lap helyét a határozott, derűs és bizakodó kifejezőerő vegye át és legyen alapja az új életben való reménységnek.                                                           .          Igaz motiváció alapjául  szolgál a részeket egyesítő, a szándékot felmutató, a  törekvést megokoló és a cselekvést indokló eljárás.                                                                      
                  A hírlap, folyóirat és újság szerkesztése és kiadása akár az írók és költők munkája, halhatatlan, olvasótáboruk hallatlan, felelősségük kimondhatatlan. Nem vitás, hogy részben a Kárpát-medencei magyarság sorsa is a kezükben van. Ezért  ítélkeznünk csak tájékozottságunkhoz mérten illik, az indulatok tévútra vezetnek – mondja Horatius. Ne!  -  ne mondd a mondhatatlant, mondd inkább a nehezen mondhatót. Talán,  inkább napi egy-egy imádságot mondhatnánk a magyar sajtóért.    .        Hogy ne legyen magyar lapnaplemente!

 

                 
         Pásztori Tibor Endre