"Nincs értelme tanácsokat adni,mert az ostoba úgysem fogadja meg, az okos meg tudja"


Nos, a szólások,mondások,rövid bölcseleti megfogalmazások ritkán hiba mentessek.

Ugyan is, az ismeret növekedése fordítottan hat a fogalom valósághoz viszonyított illeszkedéseihez.
Ez a paradoxon abból következik,hogy a tisztázásra váró fogalmak/képzetek további magyarázatokat és rendezéseket igényelnek ami miatt egyre nő az ismeret mennyiségi és csökken annak minőségi mutatóinak száma. A folyamat egyre terjedelmesebb felfejtésekbe torkolva egy szerteágazó és emberi léptékkel felfoghatatlan eszmei zűrzavarba torkollik. Ezt az állapotot tekinthetjük az emberi tudás első és legdrámaibb (biofizikai adottságainkban gyökeredző) hozadékának.

Ugyan akkor az igazi eszmei rövidség megtalálása mindig cél és feladat volt az emberiség gondolkodás technikai törekvéseiben,hiszen a velős és tartalmas gondlatokra nagy a kereslet,különösen a világban nehezen tájékozódó és bölcseleti kalandozásokban kényelmetlenül működő alanyok számára. Ezért a hangzatos kifejezések,jelszavak,mondások,mintegy sátorcövek a szélcsendben jól rögzíti a sivataglakó hevenyészett sátrait,de az nem állja ki az erős szeleket.

A fenti mondás,arra az elkeseredettségre utal,hogy bizonyos dolgokat hiába mond a tanácsokat osztogató, csak kevesen fogadják meg. Tehát valószínűnek gondolja,hogy ez az ostobaság és bölcsesség következménye lehet. Holott sokszor egy adag ostobaság a siker,míg egy emberöltőnyi bölcsesség egy egy vaskos sikertelenségbe vagy kudarcba süllyed el.
Ugyan akkor jelzi,hogy az ostobának nincs bejárásra a bölcsek közé,mert makacs fogadatlansága
kívül tartja az értelem mennyországából.

Minden esetre megfogadandó,hogy a tanácsok egyaránt következnek a természet megtapasztalásából és az emberi gondolkodás elkötelezettségmentes elemzéseiből,mérlegeléseiből és ajánlatos irányításaik alapján élni,ha azt megtudjuk magunknak érvényt szerzőnek ítélni.

Etacs iroda