He !

Valahol Mesepotámiában

1.

He !

Nem tudom megmondani mit jelent pontosan. Hallom, ahogy mondják, - Hun vótá ? He ?  ,tehát itt azt jelenti Hallod-e ? Hallod mán?
Èn nem használtam soha,mert nem éltem sokáig a Sárréti nyelvjárás közelében,de Apámat hallottam mondani és a rokonság is gyakorta használta. Udvariatlannak tűnik és bizalmasnak,pórias,durva parasztos,parlagi beszéd,ma mondanánk  az utca nyelve. Pedig nem az. A beszéd takarékos és lényegre törő képességét,indulatát és ösztönző sürgetését tartalmazza. Olyan beszéd rutinja ez amelynek eredete a messzi múltba vezet. Èrdemes a megőrzésre.
Tájszónak jegyzik –ha ugyan teszik ? – pedig nem tájszó,mert a tájnak nincs semmilyen szava annál inkább élő magyar emberek használják mindennap ott amerre az első szavakat kifejezéseket örököltem. Így lehet,hogy rövidke mondandómnak ezt a címet adtam tanulják és ne felejtsétek ahogy a „nép” beszél,az a magyar nyelv iránytűjén az északi rovás, arra kell fordulnunk és azt kell követnünk.
(Qué ( spanyol)  = Mi ? Nos. Délibábos nyelvészet? )

Hé = Mi ? (Kinai)

Nos - Hallod e, amit mondok ?

1950.október 20 –án születtem egy kis alföldi faluban, Sárrétudvariban. Az a népesség amely itt él és élni fog a magyar nép/nemzet/állam legszebbje,legjobbja és legeleje. Azon kívül legősibb magja. Ud –Vári ahogy egy K.u.K. katonai térkép lejegyzi és nem is mond mást egy ott lakó csak Udvari. Van egy Udvari ,zsák falú Tolna megyében és a szív alakú sírköveiről híres Balatonudvari. Tehát Udnak három helyen volt vára…
Tudni kell,hogy akik a Sárrét környékén élnek azok ős Európaiak.
Miért ?
A hely minden történelmi időben lakható és kis erőfeszítés mellet is alkalmas hosszú ,folyamatos,évezredes tartózkodásra. A környezet nem tartalmaz természeti kincseket,de gazdag vízben,földje termékeny,sara,vesszője,sása,nádja,akácfája képes életet adni,óvni emberöltők végtelen láncolatain keresztül. Nem keresztezik sem kereskedelmi,sem hadi utak,bár adózott vérrel minden időkben és kereskedtek benne bősz örmények és furfangos zsidók.

A hun világ részesei ök,tarsoly lemez Báránd,Birka garnizon Svédország.

Itt nem következnek be természeti katasztrófák,mert földje  nyugodt tengerfenék.
A népek vándorolnak ugyan,de akit nem bánt sem szükség sem ellenség az nem megy sehová.
Így Lajos nagyapám és Ambrus dédapám valamint annak felmenői ott élnek az évezredek sürüjében a szikkadt föld,sugárzó nap és susogó nádas környezetében,- no már az, aki el nem származik onnan...

Miután rokonságunk fája terebélyes,mint mindenki másnak apai ősöket keresztezi az anyai ősök bokra. Akiket meg kell hogy nevezzek. ”Vidéki” nagymamám Sőrés Eszter és ”pesti” nagymamám Szalay Ilona A Sőrések Püspökladányiak,a Szalayk Gádorosiak. Annyira pestiek,mint minden egyéb odaszármazó, aki a német-zsidó-idegen hangú,szellemű értékrendű vízfejben remélte boldogulását.

Szalay Gáspár nagygazda,Sőrések zsellérek,katonák,Molnárok – ahogy mi mondjuk Mónárok - elszegényedett szegény emberek.
Hogyan lesz valaki szegény ?
A szegény a falu szegletén él. Nincs mindig kenyere,amit megszeghet. Megnyomorodik,megöregszik,egyedül marad. Na nem, Magyarországon nem lehet senki szegény,mert munka mindig van és amíg emelni tudom a kezem addig tudok dolgozni…Igen ahogy a könyvekbe olvasnánk. Bizony a magyar szegénységnek sok féle oka lehet –volt,van és lesz.
A háborúk és harcok,a hódítások,megszállások,betelepülések,kiirtások, beszolgáltatások,kitelepítések. Lehet újra kezdeni,de ne várakozz soká lecsap rád megint az átok és elvisznek katonának,elítélnek,meglopnak,kiszipolyoznak,becsapnak…a két kezeddel meg hol integetsz,hol tapsolsz,hol fogod a fejed.

Amin sokszor eltöprengek,hogyan lehetséges,hogy Molnár/Sőrés nagyszüleim, akik éppen hogy írni olvasni tudtak csak,gyerekeiknek ilyen szent neveket adtak ?
Sorban…László,Gyula,Zoltán,Ilona,Irénke,Gizella,Margit. Ki tanította nekik a magyar történelmet ?
Apám, László hetedik gyereknek született. Mint tudjuk azok tátosok voltak ha testükben idegen csonttal születtek és olykor a papok kivették a családokból,hogy tovább taníttassák őket –ők tudják miért,talán hogy ne legyenek Táltosok. Apámat a Sors emelte ki,nem papnak,hanem magyarnak abból a nemes fajtából aki magyarságát zsigereiben őrzi és nem tudja miért valamit tenni akar értük.
Kántortanítónak készült. Szerette a zenét és szerette a tudományt,de nem azon az úton amelyen a világ jár hanem amelyet önmaga fut be mindenki,ha szegény,ha esélytelen és rossz időben rossz környezetben él sóvárgásaival.
…
Lajos nagyapám elszegényedett parasztember aki munka erejét adja bérbe,mint zsellér,napszámos. Eszter nagymamámmal úgy élnek Udvariban,mint több más elátkozott magyar család a 20-30 években. A háborúnak vége az ország megcsonkítva és a falvakban mindenki tengődik máról-holnapra,kiszolgáltatva a jóindulatnak,szerencsének, zsidó boltosnak,sógornak,komának.
A gazdasági válság lassan felszívódik és az élet besürüsödik…néhány év és jön a igazságtalanságra épített világháború,amely még nagyobb igazságtalanságoknak lesz folytatása.
Kézművességét,mint cipész kezdi,- az iparos az igazi rang,majd csizmadiává lép elő ugyan ki jár Udvariban cipőben ? Még pestre is dolgozik tiszti csizmákra van szükség a nyomorék ország ép lábú tisztjeinek.

De hagyjuk magunk mögött a kis akáclombos falut. Csizmás ködmönös férfijaival,fejkendős asszonyaikkal akik kinn ülnek a kapuban estefelé és figyelik a hazajárókat,mint nagymamám is tette. Rajta ült azon az akácfán amit fejfájának szántak és mikor meglátogattam a temetőben (2006) csak a besüppedt sírhelyét találtam,na meg Molnár Ambrus lefaragott sírkövét-biztos valakinek jó lesz . Átfaragják, „ a kő megmarad” ahogy a klasszikusunk mondja, bár ö másra gondolt mint én mikor ezt a gyalázatot megláttam

Ferike

Életünk soha nem a születésünkkel kezdődik,de nem is Ádám Évával,sem az élővilág kialakulásával,de még csak nem is a világmindenség belobbanásával.
Életünk egy ablak amely felnyílik az időben és kitekintve rajta,sok mindent látunk és igen keveset értünk meg belőle.

Forradalom

Nevezik 56-nak.
Hat éves vagyok. Udvariban apám a Tsz-ben dolgozik mint fodrász. Munkaegységet kap olykor egy zsák cukor a fizetése. Saját üzletről álmodik,de lehetetlen ezek az idők nem a vállalkozók,az ÁVÒ-sok kora azok nyitnak börtönajtókat és nem fogságból hazakerült hadifoglyok fodrász üzletek.
Otthon is dolgozik a konyhában. A kis Udvari ház a Vasút utcában. Szoba, konyha, kamra. A konyhában petróleumlámpa ég és nyír egy katonasapkás fiatalembert. Sapkáján a magyar Kossuth címer,azt nézegetem …
Azután fenn vagyunk Pesten Nagymama pesti lakásában konyha és két szoba. Ülök az asztal alatt és újdonsült ismerőseimmel barátkozom. Unokatestvéreim. A felnőttek –mindig – komoly dolgokról társalognak. A nagy család fele gyerekestül nyugatra menekülnek. A forradalom,mint egy ringlispíl melynek nincs gazdája forog pörög és veti ki magából kerengő utasait.
Az újpesti utcában ahol Nagymama lakik,különös nevű emberek,családok élnek .Szinte az egész Monarchia megtalálható itt,Blázy,Pap,Sózer,Csorák,Kubicsek,Fülöp,Kurkó,Gál,
Lukács, Balla,Bugyi,Král,Shell,Oláh,Fási,…
Nagy,Molnár ezek már az én közeli rokonaim.
Pesti nagyapám nem az igazi nagyapám. Ö a „pesti” nagymama második férje. Ács, a Pannónia szőrmeáru gyárban.
Gyűlöli a kommunistákat. Harcolni ugyan nem harcolt ellenük,de a forradalom alatt a Pannoniáról leverték a csillagot és a sarki kocsmába bevitték és szétverték. Azután „Csillagnak” nevezte a köznép a kocsmát. Nem lett minden következmény nélkül ez a cselekedete,mert a forradalom leverése után bevitték a rendőrök és úgy megverték,hogy ahogy a nagymama elmesélte, -  még a nemi szerve is lila volt.
Nem volt egyedüli áldozata a környéknek. Ahogy az utcán játszottunk fel-fel tűnt egy magas erős felépítésű ember aki úgy járt,hogy bennünk gyerekekben nevetést váltott ki…Vonaglott ahogy járt. A lábát előre dobva a vonaglás végig futott a testén és mint az ostoron a csapó a feje fejezte be a vonaglást. Így ment végig az utcán és nevetni való kedvem akkor múlt el amikor megtudtam,hogy így is meglehet verni egy embert,hogy elfejelt rendesen járni…

Sok furcsaság övezi a gyermekkort. Örömök és bánatok,csalódások,remények,Igéretek és vágyak. Minden nap egy új szelete a világ közeli és távoli belsö és külsö megnyilvánulásainak.

Újpest 1961

Karikás Frigyes iskola Budapest XIII kerület.

Angyalföld 1971

Aszód 1973

Budapest 1986

Vác1988

1989

2010.11.14