eg
amely szinte minden szellemi alkotás tartalmaz. Ha nem ismerjük fel/meg a kaput, a kerítésen járunk ki meg be. A gondolkodás biofizikai késztetései. Az ideg impulzustól a gondolkodásig.    A tudomány jó - rossz következtetések sorozata. A féligazság hazugság, mert a valóság összessége egységnyi „dolgokból” épülnek fel és nem bizonytalan átmenetekből. Bármilyen fel nem ismert hiba, valótlanság szennyezi az eredményt. Jelen tanulmány következtetései a korpuszkularizmus  kutatásának eredményeire vonatkoztatva és annak alap dogmái alapján közelíti meg az összetett rendszerek, sejtek, szervek, (élő) testek egyedi és csoportos működését szervező/irányító rendszereinek lehetséges modelljeit. Nyilván tartalmaz olyan elemeket, amelyek nem felelnek meg a végletes kritikáknak, de ennek elkerülése érdekében az egyszerűség oldaláról közelítünk a lényegesen összetettebb változatok felé. Jelen leírás felvázolja: a sejt elemi ismeretkezelési rendszerének feltételezhető alapjait a sejt által kiépülő szerves összetett rendszerek ismeretkezelését meghatározó hierarchiákat az emberi gondolkodás eltérő és egymásba ütköző módszerei alapján kialakuló terheltségek és elváltozásokat, amelyek az emberiség értelmi (annak minőségi) fejlődésének ellenében hatnak. (Devolúció) új fogalmaink: korpuszkularizmus, aszig -szig gondolkodás, CorpusCuit, pszi-genom, pszigén, kogitológia, devolúció, proximatizmus, korpuszkularizáció … stb.  A gondolkodás a sejt univerzum (su.) kényszerei, azok összetett állapotai alapján keletkező kiút/megoldás kereső idegrendszeri működés. Sajátos agysejtek végzik. Az idegrendszeri meghatározás, a sejt esetében olyan korpuszkulák meglétére engednek következtetni, amelyek önálló szervezési/elhatározási képességekkel kell, hogy rendelkezzenek. Ezek nevesítése a javaslatom alapján a pszi-genom ,rövidebben a pszigén testecske a gazda. Az „egy lélek” elmélet Egyetlen, egyfajta lélek szerkezet van csak. Független attól milyen korpuszkuláris összetett rendszerről beszélünk. Az adott élő korpusz sajátos lelke az adott kozmológiai és szociológiai, valamint belső élettani állománya alapján az ő egyéni lélek leágazással éli meg. Ezen a határon elérkezünk annak a fogalomnak a meghatározásához, amelyet a lélek, mint tudati jelenség a biofizikai test olyatén beágyazódása, amely az ön/én-felismerés és ön/én-központú világlátás alap állapota. Tehát a lélek fogalma jelenti azt a folyamatot, amelyet úgy fogalmazhatnánk meg, mint „az elme önmagába zárt ön/én felismerő figyelme”.
• • • • 